Régi szokás szerint, engem látnál megint,
Lesz még rá alkalom, így hát rá se legyints!
Idén se lesz másképp, álljunk hát most neki!
Itthonról üzenem, süssél mákos bejglit!
Fogadd szeretettel ezt az apró verset,
Karantén idején hozzam meg a kedved!
Virágozz továbbra, vizet képzelj hozza!
S örülj, hogy most végre más lehet a módja!
Nem öntök most nyakadba tíz liter vizet,
Nem fújom büdösre fejed a kölnivel!
Az a jó benne, hogy több lányhoz eljutok,
Jövőre, meglátod virágba borultok!
Most, hogy meghallgattál, lenne egy kérésem,
Hogy el is tudj készülni, legyél jó résen:
Egy képet kérek tőled, viszonzás képpen.
Ne maradjak én se itt üres kézzel!
Öltsd fel díszes ruhád, rajzolj hímes tojást,
Tartsd kezedben szépen, vigyorogj hozzá,
Mikor elkészültél fotózd ide nekem!
Küldj egy üzenetet, írd mellé: CSAK NEKED!
Covi-dac
Covid vírus az én nevem,
Sok kis csáp van a fejemen!
Utazásban kedvem lelem,
Be nem csukom én a szemem!
Mindenki már ismer engem!
Hirtelen tévé sztár lettem!
Hogyha szememet rád vetem,
Küzdelmedet le nem nyelem!
Szappant s vizet nem szeretem!
Sterilizálnál ellenem?
Jönnék, de nem merek!
Irtózom, ha tiszta kezed!
Látom ügyes gyerek lehetsz,
Megosztok egy titkot veled:
Titkos összetevő kell ellenem,
Ha betartod nem látsz engem:
Otthon maradsz, teszel-veszel,
Kezed arcodhoz nem teszed!
Gyakran mosod a kezedet,
Legalább húsz másodpercet.
Míg az embereket lesem,
Elkerülsz két méterre engem,
Tanulgass otthon lelkesen,
Hogy le ne maradj teljesen!
Volt egy ház a tóparton,
Ott lakott egy fajankó.
Nem zavarta őt a por,
Minden csupa maszat volt.
Vele lakott Porcica,
Kedvese a Tubica,
Volt ott ricsaj, parádé.
Mulatság, maskarádé.
Porcica hangot adott,
A pereputty port csapott.
Pók úr hálót aggatott,
Tán zenészt is fogadott.
A seprű szoknyát húzott,
Arca nem volt nyúzott,
A lapát pallérozott,
Porcica pordorombolt.
Véget ért a nagy mámor,
Asszony került a házhoz.
Ellátta a bajukat,
Bezárta a kapukat.
Öltönyt öltött a seprű,
A lapát sem volt már prűd
Porcicáról hír semmi,
Valahol irháját menti!
Reggel, mikor felkelek,
Bekapcsol az Apalifer.
Maximumra kapcsolom,
Félálomban vacogok.
Míg az álom elillan,
Addig ölében ringat.
Feltöltöm az elemem,
Egész napra eleget.
Napközben megpihenhet,
Munkába is elmehet.
Suliba ha elvinném,
Azért jó hasznát venném!
Este mikor lefekszem,
Apa mellé fészkelek.
Amíg nekem mesélget
Engem meg is melenget.
Hogyha el is szenderít,
Fülét végig hegyezi,
Ha gyerekhang keresi:
Apalifer kéretik!
Jól jön ez az Apalifer,
Ajánlatos gyerekeknek!
Nem csak engem, szívem is,
Melegíti ő mindig!
Siklás
Télen mikor sok a hó,
Beindul a felvonó.
Hordja a sok gyereket,
Mennek mind a hegyre fel.
Az a jó, ha süt a nap,
Barnulhat az arcocska.
Sok pálya van lefele,
Öröm, hogyha síelhetsz.
Kék való a kezdőknek!
Kanyargás csak ekében.
Bukfenceznek mindegyre.
Hívjuk libalegelőnek!
Piros a közepes!
Kanyarodás két léccel.
Mindenki már ügyesebb,
De még lehet baleset!
Feketén csak merészek!
A levegőben sem félnek!
Nem is síznek, repülnek,
Léceiket élezve.
Aki profi sízésben,
Hófelhőben nincs sosem.
Hullámzik a hegyeken,
Némán keringőzgetve.
Végre itt van, hull a hó!
Hógolyózhat a manó!
Erre jó az autó:
Orrán hordja ő a hót.
Támadna a hógolyó,
De ott landol a bokrokon.
Továbbállok boldogon,
Meglepő, hogy mosolygok?
Az első hó ősz után,
Mint a hosszú éjszakák:
Senki sem számított rá!
Sóhajtozunk nyár után!
De a gyerek szívében,
A tél örömet ébreszt,
Ő látja. mit mi már nem:
Tudományt a vízcseppben.
- Anya tudtad? ezt hallom...
Hatszögű minden fagyott
Vízcsepp, mi földre hullott!
Figyeld meg! Mikroszkópon!
Láttad most a városban?
Ötszög pihe formákat?
Ki készíti nem tudja?
Egy lábát lehazudja!
Ilyen, ha ő mesélhet,
Ha majd megnő tudós lesz!
Megérint egy hópehely,
Újra pici vízcsepp lesz.
Számolunk, amióta ő van.
Mi lesz az első, amikor baj van?
Ki lesz a kétfős segítsége?
Mi hárman bármikor, bármiben!
Négyszer próbáljuk, ez itt egy futam,
Ötször gyorsabb az idő, csak suhan.
Hat kis kéz szorgalmas munkája,
Hétfejű sárkány meséjét dajkálja.
Gyerekeknek 