A képviselőfánk

Avagy amikor az ember nem képes felmérni önmaga határait.

Sokszor olyan terveket készítünk, amit nem mindig tudunk végig vinni. Beninek ma van a névnapja. Képviselő fánkot kívánt. Már csináltam, semmi gond, sima ügy – gondoltam a hét elején. Elterveztem kedden megsütöm a tésztát, szerdán krémezek. Csütörtökön reggel csak tálalom a finom sütit. Jó tervnek hangzott.

Persze kedden holt fáradtan értem haza s annak is örültem, hogy elő tudom szerelni a vacsorát és valahogy összekészülhettünk a sulival, aztán mire mindennel megvoltam újra 12 elmúlt. Minden este későn fekszem, állandóan fáradt és elégedetlen vagyok. Hát lefeküdtem, annak a reményében, hogy majd szerdán korán haza megyek.

Persze szerdán a melóban feltekert a sok munka s én mint becsületes munkás miért is hagytam volna ott? Hát újra 19:15-re vetődtem haza, aztán gyors ütemmel, kis zenével feldobva a hangulatom és reménykedve, hogy ez a ritmus energiával telít, nekiálltam vacsorát főzni és képviselő fánkot sütni.

A receptet hamar a netről kilestem, még a mérleget is elővettem, pedig aki ismer tudja, mindig a nagymama mérleget használom, vagyis amennyit felvesz. De most azt mondtam NEM, mindent kimérek. Hát kimértem: 1 dl víz, 10 dkg vaj, csipet só, 6 dkg liszt, mikor lehűlt 4 tojást kevertem hozza. Kicsit híg volt, de gondoltam hát ilyen a recept. Megsült a tészta. A tészta? Hamar rájöttem, hogy inkább az amerikai palacsinta és a fellisztezett tojásrántotta keveréke született meg. Hát baj van! – gondoltam szar a netes recept, megint neki állok elolvasni.

Hát persze a recept jó is volt a csipet sóig, utána már a krém receptjét tettem a tésztához. Nem adom fel! Újra nekilendülök! Már este 10 óra. 1 dl víz, 10 dkg vaj, csipet só, 20 dkg liszt, mikor lehűlt 5 tojás. Most már jobban néz ki a massza, de már zsákba tenni nincs kedvem, a tepsi még éget. Gyorsan rákanalazom, mehet vissza sülni. Egy rendet pedig gyorsan egy új sütőre teszek, mi van ha mégse jó a forró tepsi… Jó ötlet volt, ami az új, hideg tepsibe került még formás is lett, a többiek inkább ilyen kilapított tehénlepényként néztek rám, legszívesebben a sarokba vágtam volna, de az állaga jó, íze finom. Megnyugodva feküdtem le éjjel 1-kor. Reggel. A reggel megoldja a tészta baját.

Persze reggelig a tészta barátságot kötött a lehűlt tepsivel, s ami jól sikerült is ma reggel egy tátongó lyukkal az alján távozott a tepsiről. Hát lesz belőle madárfészek… már semmi sem ronthatja el.

Így a krémhez reggel 6:00 – kor elővettem nagymama mérlegét, tojás már csak 3 volt, 4 helyett, mert a tészta 9-et vett fel 5 helyett. Szóval csináltam egy tojás krémet a megmaradt 3 árva tojásból, egy tejszínhabot, a lehűlt tejszínből, volt ideje lehűlni egész éjjel. Hát nekiálltam befejezni, amit elkezdtem reggel 6:00 – kor vadhajnalban, sötétben, szerintem még félálomban, míg a család csendben pihent.

És elkészült! Lett 4 db emberelejébe való az ünnepeltnek, 4 tojásfészek, és 5 eltorzult tehénlepény.

Képviselőfánk… jó név, illik rá. Igen ez képviselőfánk, engem képvisel, az összekuszált életemet a meló, család között, de ott a hit, a remény és a szeretet és benne én. És nagyon finom, rettentően finom lett.

Receptért ne itt ihletődjetek, mert ezt is csak emlékezetből írtam! Ennél már csak az anyósomék első vizitje volt rosszabb, de az egy másik történet…

Kinézek az ablakon és havazik… semmi zsákolt meleg, pedig azt ígér a Sándor, József, Benedek.

2 nap múlva reggel kíváncsian nyitok rá a hűtőre. Mi lesz ma a reggeli, de a fánkok maradványa, a tányér néz felém. Nincs már fánk. A tányért azt bezzeg nem ették meg, vagy mosták ki, vagy legalább vették volna ki. A tányér a hűtőé és az enyém.