Még Augusztus, de már morzsolja kezeit, Kijátszik minden fát, forgatja a szemeit. Mindenki beszáll ebbe a vesztes játékba, Egyedül a fenyőnek nincsen rá szándéka.
Mert a fenyőfa tudja: az ősz milyen csalfa, És a mai játék is csak egy újabb csapda. Meleg napsugárral dédelgeti arcod, Aztán esővízzel és szellővel csapkod.
Levélfizetséggel zárul be az első nap A fáknak rosszul jött ki újra a kezdőlap. Hetekig megy ez a játszma, kifosztja őket, Aztán hetykén fuvall köztük, kiabál: - Győztem!
A fák ezután lombvesztve susognak körbe, Várják miként tanácskoznak az öreg tölgyek, De azok nyugodtak, isszák a nap sugarát, Sutyorognak s nevetnek az ősz kupacán.
Ismerik már az őszt, egy ostoba játékos, Jön hamarosan majd a tél, a sakkjátékos Betakarja az avart, így lesz újra abrak, A játéknak mostmár végleg vége van, sakk-matt!
Gyerekeknek 
Hozzászólás